1. Mert könyörûl az ùr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja ôket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
2. És felveszik ôket a népek, és elviszik ôket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja ôket az ùr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivôik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
3. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az ùr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lôn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lôn!
5. Eltörte az ùr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
6. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanúl.
7. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
8. Még a cziprusok is örvendenek rajtad; a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdôltél, nem jô favágó ellenünk.
9. Alant a sír megindúl te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrôl a népek minden királyait;
10. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erôtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
11. Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvô ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
12. Miként estél alá az égrôl fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülôszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhôknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16. A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17. A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
18. A népeknek minden királyai dicsôségben nyugosznak, kiki az ô sírjában,
19. Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
20. Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
21. Készítsetek öldöklést az ô fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségûl bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
22. És felkelek ô ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az ùr;
23. És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprôjével, szól a seregeknek Ura.
24. Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: ùgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
25. Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
26. Ez az elvégezett tanács az egész föld felôl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
27. Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erôtelenné? Az ô keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
28. A mely esztendôben meghalt Akház király, akkor lôn e jövendölés.
29. Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verônek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jô ki, a melytôl szárnyas sárkány származik.
30. És legelnek a szegényeknek elsôszülöttei, és a szûkölködôk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
31. Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jô észak felôl; és nem marad el seregeibôl egy sem!
32. És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az ùr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
| 
