Ézsaiás, Chapter 2

1. Ésaiásnak, Åmós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felôl.    2. Lészen az utolsó idôkben, hogy erôsen fog állani az ùr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;    3. És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az ùr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az º útaira, és mi járjunk az º ösvényein, mert tanítás Sionból jô, és Jeruzsálembôl az ùrnak beszéde;    4. Ki ítéletet tesz a pogányok között, és biráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikbôl kapákat, és dárdáikból metszôkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.    5. Jákóbnak háza! jertek járjunk az ùrnak világosságában!    6. Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztôk, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;    7. És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;    8. És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.    9. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a fôember, és meg nem bocsátsz nékik.    10. Menj be a kôsziklába, és rejtôzzél el a porba az ùr félelme elôl, és az ô nagyságának dicsôsége elôtt.    11. A kevély szemû közember megaláztatik, és a fôemberek magassága porba hajtatik, és csak az ùr magasztaltatik fel ama napon.    12. Mert a seregek Urának napja eljô minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.    13. És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;    14. Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;    15. Minden magas torony ellen, és minden erôs kôfal ellen;    16. És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörûséges drágaságok ellen.    17. És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a fôemberek magassága, és egyedûl az ùr magasztaltatik fel ama napon.    18. És a bálványokat teljességel elveszti.    19. És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az ùr félelme elôl és nagyságának dicsôsége elôtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.    20. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok elôtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,    21. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az ùr félelme elôl és az º nagyságának dicsôsége elôtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.    22. (3:1) Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetô ô?