Ézsaiás, Chapter 22

1. Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestôl felmenél a házak tetejére?    2. Te lármával teljes, zajos város, örvendezô város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!    3. Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elôtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midôn futni akartak messzire.    4. Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.    5. Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jô Istentôl, a seregek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kôfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.    6. És Élám fölvette a tegezt, és jô szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.    7. És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.    8. És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdô házának fegyverzetére,    9. És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.    10. És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kôfalat megerôsíthessétek;    11. És árkot csináltok a két kôfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, ºt nem látjátok!    12. És fölhív az ùr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,    13. És ímé öröm és vigasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!!    14. És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az ùr, a seregek Ura.    15. ìgy szól az ùr, a seregek Ura: No, menj e kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fôemberéhez, és mondd meg néki:    16. Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!    17. ìmé az ùr elhajít téged erôs hajítással, és megragadván megragad,    18. Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsôséged szekerei, te, urad házának gyalázata!    19. És kivetlek állásodból, és leránt helyedrôl.    20. És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,    21. S felöltöztetem ôt öltözetedbe, és öveddel megerôsítem, és uralmadat kezébe adom, és ô lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;    22. S az ô vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;    23. S beverem ôt, mint szeget erôs helyre, és lészen dicsôséges székül az ô atyja házának;    24. S reá függesztik atyja házának minden dicsôségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektôl a tömlôknek minden edényeiig.    25. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erôs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az ùr mondá.