Ézsaiás, Chapter 26

1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erôs városunk van nékünk, szabadítását adta kôfal és bástya gyanánt!    2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megôrzôje.    3. Kinek szíve reád támaszkodik, megôrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;    4. Bízzatok az ùrban örökké, mert az ùrban, Jehovában örök kôszálunk van.    5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;    6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!    7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.    8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!    9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensômben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.    10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ùr méltóságát.    11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.    12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.    13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsôítjük neved!    14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el ôket, és eltörléd emlékezetöket.    15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsôítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.    16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.    17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elôtted olyanok voltunk, Uram!    18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lôn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.    19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!    20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!    21. Mert ímé az ùr kijô helyérôl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!