Ézsaiás, Chapter 58

1. Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.    2. Holott ôk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tôlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.    3. Mért bôjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? ìmé, bôjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.    4. ìmé perrel és versengéssel bôjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bôjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.    5. Hát ilyen a bôjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bôjtnek és az ùr elôtt kedves napnak?    6. Hát nem ez-é a bôjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?    7. Nem az-é, hogy az éhezônek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elôtt el ne rejtsd magadat?    8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elôtted jár; az ùr dicsôsége követ.    9. Akkor kiáltasz, és az ùr meghallgat, jajgatsz, és ô azt mondja: ìmé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;    10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezônek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.    11. És vezérel téged az ùr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerôsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek víze el nem fogy.    12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltôk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építôjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.    13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az ùr szent és dicsôséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:    14. Akkor gyönyörûséged lesz az ùrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az ùr szája szólt!