1. Majd szóla az ùr nékem, mondván:
2. Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az ùr: Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön.
3. Szent volt Izráel az ùrnak, az ô termésének zsengéje; a kik emésztik vala ôt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az ùr.
4. Halljátok meg az ùr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5. ìgy szól az ùr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tôlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6. Még csak azt sem mondták: Hol van az ùr, a ki felhozott minket Égyiptom földérôl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7. És bevittelek titeket a bôség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertôztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8. A papok nem mondták: Hol van az ùr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9. Azért még perbe szállok veletek, mondja az ùr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!
10. Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló?
11. Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ô dicsôségét tehetetlenséggel!
12. Ålmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az ùr.
13. Mert kettôs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élô vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.
14. Szolga-é Izráel, avagy otthon szülött-é ô? Miért lett prédává?
15. Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16. Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17. Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18. Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19. A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az ùr, a Seregeknek Ura.
20. Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21. Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szôlôvesszôt, mindenestôl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szôlôtônek fattyú hajtásává?
22. Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elôttem, mondja az ùr Isten.
23. Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok útán?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24. Pusztához szokott nôstény vadszamár, a mely érzékiségének kivánságában levegô után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25. Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtôl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26. A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ô maga, az ô királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27. A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kônek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28. De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29. Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az ùr.
30. Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31. Oh te nemzetség! Lásd meg az ùr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32. Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ô ékszereirôl; a menyasszony az ô nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33. Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34. Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad ôket, hanem mindamazokért!
35. És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tôlem az ô haragja! ìmé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36. Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37. Még ettôl is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az ùr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
| 
