Jeremiás, Chapter 20

1. És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ô pedig fejedelem vala az ùr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala;    2. És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté ôt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsô kapujában vala, az ùr háza mellett.    3. És lôn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbôl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az ùr, hanem Mágor Missábibnak;    4. Mert ezt mondja az ùr: ìmé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ô ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi ôket Babilonba, és fegyverrel vágja le ôket:    5. És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ô ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.    6. Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.    7. Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyôztél! Nevetségessé lettem minden idôre, mindenki csúfol engemet;    8. Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erôszak és romlás! Mert az ùr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.    9. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ô nevében többé nem szólok; de mintha égô tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erôlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.    10. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelôl való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk ôt, és bosszút állhatunk rajta;    11. De az ùr velem van, mint hatalmas hôs, azért elesnek az én kergetôim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.    12. Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ô rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!    13. Énekeljetek az ùrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébôl.    14. Åtkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott!    15. Åtkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén ôt.    16. És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az ùr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.    17. Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna!    18. Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébôl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzôdjenek?!