Jeremiás, Chapter 22

1. Ezt mondja az ùr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:    2. És ezt mondd: Halld meg az ùr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!    3. Ezt mondja az ùr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébôl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erôszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.    4. Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ô, az ô szolgái és az ô népe.    5. Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az ùr, hogy elpusztul e ház.    6. Mert így szól az ùr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak.    7. És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ô fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.    8. És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az ùr ezt e nagy várossal?    9. És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az ùrnak, az ô Istenöknek frigyét, és az idegen istenek elôtt borultak le és azoknak szolgáltak.    10. Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jô vissza többé, és az ô szülôföldjét nem látja meg.    11. Mert ezt mondja az ùr Sallum felôl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felôl, a ki uralkodik az ô atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybôl, nem tér többé ide vissza.    12. Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.    13. Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ô felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.    14. A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.    15. Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.    16. Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felôlem? azt mondja az ùr!    17. De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erôszak elkövetésére.    18. Azért ezt mondja az ùr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják ôt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják ôt: Jaj uram! Jaj az ô dicsôségének.    19. ùgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivûl!    20. Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat, és kiálts az Abarimról, mert szeretôid mind tönkre jutottak.    21. Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!    22. Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretôid rabságra mennek: akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.    23. Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülô vajudása?    24. Élek én, azt mondja az ùr, hogy ha Kóniás, Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.    25. És odaadlak téged a te lelked keresôinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétôl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.    26. És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.    27. És nem jônek vissza arra a földre, a melyre az ô lelkök visszajôni kivánkozik.    28. Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, a melyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el ôt és az ô magvát, és dobták olyan földre, a melyet ôk nem ismernek?    29. Föld, föld, föld! halld meg az ùrnak szavát!    30. Ezt mondja az ùr: ìrjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elômenetele az ô idejében; mert senkinek, a ki az ô magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.