Jeremiás, Chapter 25

1. Az a beszéd, a mely lôn Jeremiáshoz az egész Júda népe felôl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsô esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;    2. A melyet szóla Jereimiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:    3. Jósiásnak tizenharmadik esztendejétôl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendô óta) szóla az ùr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.    4. És elküldte az ùr ti hozzátok minden ô szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.    5. Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteikbôl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az ùr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktôl fogva örökké.    6. És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok ôket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.    7. De nem hallgattatok reám, azt mondja az ùr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.    8. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:    9. ìmé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az ùr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom ôket e földre és ennek lakóira és mind e körûl való nemzetekre, és elveszem ôket és csudává és szörnyûséggé teszem ôket és örökkévaló pusztasággá.    10. És elveszem tôlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a vôlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.    11. És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.    12. És mikor eltelik a hetven esztendô, meglátogatom a babiloni királyon és az ô népén az ô álnokságukat, azt mondja az ùr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.    13. És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felôle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felôl.    14. Mert ô rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az ô cselekedeteik szerint és az ô kezeiknek munkája szerint.    15. Mert ezt mondotta az ùr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembôl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.    16. Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.    17. És elvevém a pohárt az ùr kezébôl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az ùr;    18. Jeruzsálemet és Júda városait, az ô királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem ôket, a mint e mai napon van:    19. Faraót, Égyiptom királyát, az ô szolgáit és fejedelmeit és minden ô népét,    20. És minden egyveleg népet, és az ùz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,    21. Edomot, Moábot és az Ammon fiait,    22. És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,    23. Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,    24. És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,    25. És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,    26. És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.    27. Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elôtt, a melyet én küldök közétek.    28. És ha majd a te kezedbôl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belôle: ezt mondd nékik: ìgy szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.    29. Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrôl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,    30. Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az ùr a magasságból harsog, és az ô szent lakhelyébôl dörög, harsanva harsog az ô házára, riogatva kiált, mint a szôlôtaposók, e föld minden lakosa ellen.    31. Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az ùrnak a pogányokkal, ô minden testnek ítélô birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az ùr.    32. ìgy szól az Seregek Ura: ìmé, veszedelem indul egyik nemzettôl másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitôl.    33. És azon a napon az ùrtól levágatnak a föld egyik végétôl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek szinén, mint a ganéj.    34. Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.    35. És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.    36. Hallatszik a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az ùr az ô legeltetô helyöket.    37. Elpusztultak a békességes legeltetô helyek az ùr felgerjedt haragja miatt.    38. Elhagyta azokat, mint az oroszlán az ô barlangját, mert pusztasággá lett az ô földjök a zsarnoknak dühe miatt és az ô felgerjedt haragja miatt.