Jeremiás, Chapter 32

1. Az a szó, a melyet szóla az ùr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendô a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje.    2. És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala.    3. Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be ôt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az ùr: ìmé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?    4. És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezébôl, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.    5. És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom ôt, azt mondja az ùr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok.    6. És monda Jereimiás: Szólott az ùr nékem, ezt mondván:    7. ìmé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezômet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.    8. Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az ùr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezômet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az ùr szava ez.    9. Azért megvevém Hanameéltôl, az én nagybátyámnak fiától a mezôt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.    10. És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen.    11. Ezután kezembe vevém a vétel felôl való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is.    12. És a vétel felôl való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei elôtt, és a tanúk szemei elôtt, a kik be valának írva a vétel felôl való levélbe, mindama júdaiak szemei elôtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában.    13. És parancsolék Báruknak azok szemei elôtt, mondván:    14. Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.    15. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezôket és szôlôket fognak venni e földön.    16. És könyörgék az ùrnak, miután odaadám a vétel felôl való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:    17. Ah, ah, Uram Isten! ìmé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elôtted!    18. A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bûnéért az ô fiaik keblében fizetsz meg ô utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!    19. Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az emberek fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az ô útai szerint, és az ô cselekedeteinek gyümölcse szerint;    20. A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén és mind e napiglan mind Izráel földén, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint ez mai nap is megvan.    21. És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földébôl jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegéssel.    22. És nékik adtad e földet, a mely felôl megesküdtél az ô atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet.    23. És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, a miket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad.    24. ìmé, a sánczok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, a kik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És a mit szólottál, meglett, ímé látod is.    25. És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezôt pénzen, és legyenek tanúid felôle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.    26. És szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:    27. ìmé, én az ùr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?    28. Azért ezt mondja az ùr: ìmé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.    29. És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost és e várost felgyújtják tûzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.    30. Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim elôtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ô kezeik cselekedeteivel, azt mondja az ùr.    31. Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elôl.    32. Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bûnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ôk magok, az ô királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeremiás polgárai.    33. És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam ôket jó reggel, és noha tanítottam ôket, nem voltak készek az intés befogadására.    34. Sôt az ô útálatosságaikat behelyezték a házba a mely az én nevemrôl neveztetik, hogy megfertôztessék azt.    35. És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék hogy Júdát vétekre vigyék.    36. És most azért azt mondja az ùr, Izráel Istene e városnak, a mely felôl ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:    37. ìmé én összegyûjtöm ôket mindama földekrôl, a melyekre kiûztem ôket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom ôket e helyre, és lakni hagyom ôket bátorságban.    38. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.    39. És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ô fiaiknak ô utánok.    40. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tôlök és a velök való jótéteménytôl, és az én félelmemet adom az ô szívökbe, hogy el ne távozzanak tôlem.    41. És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom ôket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.    42. Mert ezt mondja az ùr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ô felôlök mondok.    43. És vesznek még mezôt e földön, a mely felôl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkûl, barmok nélkûl, és odaadatik a Káldeusok kezébe.    44. Pénzen vesznek mezôket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ô foglyaikat, azt mondja az ùr.