Jeremiás, Chapter 36

1. És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az ùr Jeremiásnak, mondván:    2. Végy elô egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, a melyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.    3. Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az ô gonosz útáról, és megbocsássam az ô bûnöket és vétköket.    4. És elôhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, a melyeket az ùr szólott vala néki.    5. És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ùr házába.    6. Azért te menj be, és a könyvbôl, a melyet az én számból írtál, olvasd el az ùrnak szavait a népnek hallatára az ùrnak házában bôjti napon, és az egész Júdának hallatára, a kik felgyûlnek az ô városaikból, olvasd el nékik.    7. Hátha az ùr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az ô gonosz útáról, mert nagy az ùr haragja és felháborodása, a melylyel szólott az ùr e nép ellen!    8. Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvbôl az ùrnak szavát, az ùrnak házában.    9. Ez Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban bôjtre hívták fel az ùr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.    10. És elolvasá Báruk a könyvbôl Jeremiás beszédeit az ùr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felsô pitvarban, az ùr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.    11. És hallá Mikeás, Gamariának, a Sáfán fiának fia az ùrnak minden beszédét a könyvbôl.    12. És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fôemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fôember is.    13. És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbôl, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.    14. Azért elküldék mind a fôemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, a melybôl olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok.    15. És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára.    16. És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve tekintettek egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.    17. Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az ô szájából?    18. És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.    19. És mondának a fôemberek Báruknak: Menj el, rejtôzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.    20. És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.    21. És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama fôemberek hallatára, a kik a király elôtt állnak vala.    22. A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tûz ég vala elôtte.    23. És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe hajítá, a mely a tûzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.    24. Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, a kik hallják vala mind e szókat.    25. Sôt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok.    26. Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek a Hammélek fiának, és Sérajának az Azriel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az ùr elrejté ôket.    27. Szóla pedig az ùr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:    28. Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett.    29. És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az ùr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljô a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belôle embert és állatot?    30. Azért ezt mondja az ùr Jojákim felôl, a Júda királya felôl: nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az ô holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.    31. És megbüntetem ôt, és az ô magvát, és az ô szolgáit az ô bûneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrôl szólottam nékik, de nem hallgattak meg.    32. Azért más könyvet vôn Jeremiás, és adá azt Báruknak az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az elébbiekhez.