Jeremiás, Chapter 38

1. De meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a szókat, a melyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:    2. Ezt mondja az ùr: A ki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, a ki pedig kimegy a Káldeusokhoz, él, és az ô élete nyereség lesz néki és él.    3. Ezt mondja az ùr: Bizonynyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.    4. És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerôtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.    5. És monda Sedékiás király: Åm a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.    6. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, a mely a tömlöcz pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.    7. És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (ô pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.    8. Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:    9. Uram, király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, a mit Jeremiás prófétával cselekedtek, a kik ôt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.    10. Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a verembôl, mielôtt meghalna.    11. Vôn azért Ebed-Melek magához harmincz embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.    12. És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá; és úgy cselekedék Jeremiás.    13. Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák ôt a verembôl, és lakék Jeremiás a tömlöcz pitvarában.    14. Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az ùrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamirôl kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!    15. Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? és ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.    16. És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az ùr, a ki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, a kik keresik a te lelkedet!    17. Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az ùr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tûzzel, hanem élsz te és a te házad népe.    18. Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a Káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tûzzel, te sem szaladsz el kezökbôl.    19. Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a Júdabeliektôl, a kik átszöktek a Káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!    20. És monda Jeremiás: Nem adnak; kérlek, halld meg az ùrnak szavát, a melyet én mondok néked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked.    21. Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, a melyet megjelentett nékem az ùr:    22. ìmé, minden asszony, a ki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erôt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid most beragadtak a sárba, ôk pedig visszafordultak.    23. Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezökbôl, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tûzzel.    24. Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!    25. Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljônek hozzád és ezt mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tôlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király?    26. Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán házába, hogy meg ne haljak ott.    27. És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék ôt, és egészen úgy felele nékik, a mint a király parancsolta vala: és hallgatással elmenének tôle, mert nem hallották vala a beszédet.    28. És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában mind a napig, a melyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.