Jeremiás, Chapter 52

1. Huszonegy esztendôs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az ô anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.    2. És gonoszt cselekedék az ùr szemei elôtt, mint Jojákim cselekedett vala.    3. Mert az ùr haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, míglen elveté ôket színe elôl. Sedékiás ugyanis engedetlen lôn a babiloni királynak.    4. És az ô uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ô maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelôl sánczot vetének fel ellene.    5. És megszállva lôn a város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.    6. A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedikén nagy éhség támada a városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.    7. És bevéteték a város, és a harczosok mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapu felé, a két kôfal között, a melyek a király kertjénél valának (a Káldeusok pedig a város mellett valának köröskörûl) és menének az úton, a mely a sík földre viszen.    8. A Káldeusok serege pedig ûzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellôle.    9. Megfogák azért a királyt, és vivék ôt a babiloni királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda reá.    10. És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.    11. Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté ôt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté ôt halála napjáig.    12. Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendô pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni király elôtt, eljöve Jeruzsálembe.    13. És felégeté az ùr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tûzzel.    14. És Jeruzsálem egész kôfalát köröskörûl lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.    15. A községnek szegényeibôl pedig és a többi nép közûl, a kik a városban megmaradtak vala, és a szökevények közûl, a kik elszöktek vala a babiloni királyhoz, és a sokaságnak maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.    16. De a föld szegényei közûl ott hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szôlômûveseket és szántóvetôket.    17. A rézoszlopokat pedig, a melyek az ùr házában valának és a talpakat és a réztengert, a mely az ùr házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.    18. A fazekakat is és a lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezôket és a rézedényeket, a melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék.    19. És a csészéket, a serpenyôket, a medenczéket és a fazekakat, a gyertyatartókat, a tömjénezôket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.    20. Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt valának, a melyeket Salamon király csináltatott vala az ùr házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.    21. És az oszlopok közûl az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a magassága, és tizenkét sing zsinór éri vala át köröskörûl, vastagsága pedig négy ujjnyi, és belôl üres vala.    22. Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala, és a hálók és granátalmák a gömbön köröskörûl mind rézbôl valának, és ilyen a második oszlop, és ilyenek a granátalmák is.    23. A granátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen száz granátalma vala a hálón felül köröskörûl.    24. Elvivé a vitézek feje Seráját is a fôpapot, és Sofóniást a második papot, és az ajtónak három ôrizôjét.    25. És a városból elvive egy fôembert, a ki felügyelôjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közûl, a kik állanak vala a király elôtt, a kik a városban találtatnak, és a seregek fôíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan férfiút a föld népe közûl, a kik a városban találtatának.    26. És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé ôket a babiloni királyhoz Riblába.    27. És levágatá ôket a babiloni király és megöleté ôket Riblában, a Hamát földén, és fogságra viteték Júda az ô földérôl.    28. Ennyi az a nép, a melyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendôben, háromezer és huszonhárom Júdabeli.    29. A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembôl nyolczszáz és harminczkét lélek.    30. Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek.    31. Lôn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Elvil-Merodák, a babiloni király az ô uralkodásának elsô esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé ôt a tömlöczbôl.    32. És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, a kik vele valának Babilonban.    33. És felcserélé tömlöczbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.    34. És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.