1. ìmé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2. A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elôtt kivánom védeni ügyemet.
4. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6. Halljátok meg, kérlek, az én feddôzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ô érette szóltok-é csalárdságot?
8. Az ô személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9. Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é ôt, a mint megcsalható az ember?
10. Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11. Az ô fensége nem rettent-é meg titeket, a tôle való félelem nem száll-é rátok?
12. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. ìmé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elôtte!
16. Sôt az lesz nékem segítségûl, hogy képmutató nem juthat elébe.
17. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18. ìmé, elôterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19. Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20. Csak kettôt ne cselekedj velem, szined elôl akkor nem rejtôzöm el.
21. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23. Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24. Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedûl?
25. A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26. Hogy ily sok keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27. Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28. Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet a moly emészt.
| 
