Jób, Chapter 2

1. Lôn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az ùr elôtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az ùr elôtt.    2. És monda az ùr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az ùrnak, és monda: Körûlkerültem és át meg átjártam a földet.    3. Monda pedig az ùr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ô; feddhetetlen, igaz, istenfélô, bûn-gyûlölô. Még erôsen áll az ô feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkûl rontsam meg ôt.    4. És felele a Sátán az ùrnak, és monda: Bôrt bôrért; de mindent, a mije van, odaad az ember az életéért.    5. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg ôt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtôl szembe téged?    6. Monda pedig az ùr a Sátánnak: ìmé kezedben van ô, csak életét kiméld.    7. És kiméne a Sátán az ùr elôl, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.    8. És vôn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.    9. Monda pedig ô néki az ô felesége: Erôsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Åtkozd meg az Istent, és halj meg!    10. º pedig monda néki: ùgy szólsz, mint szól egy a bolondok közûl. Ha már a jót elvettük Istentôl, a rosszat nem vennôk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ô ajkaival.    11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ô lakó helyébôl: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják ôt.    12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg ôt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.    13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ô fájdalma.