1. (39:4) Tudod-é a kôszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2. (39:5) Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3. (39:6) Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4. (39:7) Fiaik meggyarapodnak, a legelôn nagyranônek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5. (39:8) Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6. (39:9) A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7. (39:10) Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8. (39:11) A hegyeken szedeget, az ô legelôjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9. (39:12) Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10. (39:13) Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11. (39:14) Bizhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12. (39:15) Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
13. (39:16) Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazatja-é az?
14. (39:17) Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15. (39:18) És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16. (39:19) Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17. (39:20) Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18. (39:21) De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19. (39:22) Te adsz-é erôt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20. (39:23) Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsô, félelmetes!
21. (39:24) Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22. (39:25) Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elôl;
23. (39:26) Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24. (39:27) Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25. (39:28) A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirôl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26. (39:29) A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repûl, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27. (39:30) A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28. (39:31) A kôsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetôkön.
29. (39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30. (39:33) Fiai vért szívnak, és a hol a dög van, mindjárt ott terem.
| 
