János, Chapter 13

1. A husvét ünnepe elôtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ô órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette ôket.    2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el ôt,    3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ô az Istentôl jött és az Istenhez megy,    4. Felkele a vacsorától, leveté a felsô ruháját; és egy kendôt vévén, körûlköté magát.    5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendôvel, a melylyel körûl vala kötve.    6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?    7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.    8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.    9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!    10. Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.    11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el ôt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!    12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsô ruháját felvette, újra leûlvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?    13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.    14. Azért, ha én az ùr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.    15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.    16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ô Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.    17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.    18. Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.    19. Most megmondom néktek, mielôtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.    20. Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.    21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, és bizonyságot tôn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közûletek elárul engem.    22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kirôl szól.    23. Egy pedig az ô tanítványai közûl a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.    24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirôl szól?    25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?    26. Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.    27. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.    28. Ezt pedig senki sem érté a leûltek közûl, miért mondta néki.    29. Némelyek ugyanis álíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.    30. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.    31. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsôítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsôítteték ô benne.    32. Ha megdicsôítteték ô benne az Isten, az Isten is megdicsôíti ôt ô magában, és ezennel megdicsôíti ôt.    33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.    34. ùj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.    35. Errôl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.    36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.    37. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!    38. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.