1. És harmadnapon menyegzô lôn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2. És Jézus is meghivaték az ô tanítványaival együtt a menyegzôbe.
3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5. Mond az ô anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6. Vala pedig ott hat kôveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közûl egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vôlegényt,
10. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elôször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11. Ezt az elsô jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ô dicsôségét; és hivének benne az ô tanítványai.
12. Azután leméne Kapernaumba, ô és az ô anyja és a testvérei és tanítványai: és ott maradának néhány napig,
13. Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15. És kötélbôl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is, a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16. És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává.
17. Megemlékezének pedig az ô tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltô szeretet emészt engem.
18. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19. Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le e templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21. º pedig az ô testének templomáról szól vala.
22. Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ô tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23. A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ô nevében, látván az ô jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ô ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrôl; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
| 
