János, Chapter 21

1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen;    2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás a kit Kettôsnek hivtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettô is az ô tanítványai közûl.    3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.    4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.    5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!    6. º pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felôl, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.    7. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az ùr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az ùr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.    8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.    9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felûl hal és kenyér.    10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.    11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely telve volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.    12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közûl pedig senki sem meri vala tôle megkérdezni: Ki vagy te? mivelhogy tudják vala, hogy az ùr ô.    13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.    14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ô tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.    15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!    16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: ºrizd az én juhaimat!    17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!    18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.    19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsôíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!    20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ô kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?    21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?    22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ô megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!    23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?    24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekrôl, és a ki megírta ezeket; és tudjuk, hogy az ô bizonyságtétele igaz.    25. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Åmen.