Jónás, Chapter 4

1. És igen rossznak látszék ez Jónás elôtt, és megharaguvék.    2. Könyörge azért az ùrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmû és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.    3. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tôlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!    4. Az ùr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?    5. Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felôl, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?    6. Az ùr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza ôt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.    7. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.    8. És lôn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és ô elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!    9. És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!    10. Az ùr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:    11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!