Józsué, Chapter 14

1. Ezek pedig azok, a miket örökségûl vônek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségûl adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nun fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;    2. Sorsvetés által való örökségökûl, (a mint megparancsolta vala az ùr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:    3. Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ô közöttök.    4. Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbôl, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelôket barmaik és marháik számára.    5. A mint megparancsolta vala az ùr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.    6. Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az ùr Mózesnek, az Isten emberének én felôlem és te felôled Kádes-Barneában.    7. Negyven esztendôs valék én, mikor elküldött engem Mózes, az ùrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az az én szívemben vala.    8. Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.    9. És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségûl, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.    10. Most pedig, íme megtartott engem az ùr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az ùr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendôs vagyok!    11. Még ma is olyan erôs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erôm, most is olyan az én erôm a harczoláshoz és járásra-kelésre.    12. Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrôl szólt vala az ùr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erôsített városok; hátha velem lesz az ùr, és kiûzöm ôket, a mint megmondotta az ùr.    13. És megáldá ôt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségûl.    14. Azért lôn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségûl mid e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.    15. A Hebron neve pedig annakelôtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.