Júdás, Chapter 1

1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak, a kik az Atya Istentôl megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:    2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bôségesen.    3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felôl: kénytelen voltam, hogy intôleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.    4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen elôre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.    5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok, hogy az ùr, a mikor a népet Egyiptom földébôl kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.    6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ô lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.    7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévô városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannal elôttünk, örök tûznek büntetését szenvedvén.    8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertôztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.    9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az ùr!    10. Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.    11. Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.    12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkûl veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektôl hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tôbôl kiszaggatott fák;    13. Tengereknek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygô csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.    14. Ezekrôl is prófétált pedig Énok, a ki Ådámtól fogva a hetedik volt, mondván: ìmé, eljött az ùr az ô sok ezer szentjével,    15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddôzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bûnösök szóltak ô ellene.    16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésbôl személyimádók.    17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekrôl, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.    18. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó idôben lesznek csúfolódók, a kik az ô istentelen kívánságaik szerint járnak.    19. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szent Lélek.    20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,    21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.    22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén ôket.    23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva ôket a tûzbôl, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.    24. Annak pedig, a ki titeket a bûntôl megôrízhet, és az ô dicsôsége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,    25. Az egyedûl bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsôség, nagyság, erô és hatalom most és mind örökké. Åmen.