Birák, Chapter 19

1. Ugyanebben az idôben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nôt szerzett magának Júda Bethlehemébôl.    2. Paráználkodék pedig nála az ô ágyasa és elméne tôle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.    3. Ekkor felkelvén az ô férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye ôt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette ôt az ô atyjának házába, és mikor meglátta ôt a leánynak atyja, örvendve eléje ment.    4. És ott tartóztatá ôt ipa, a leánynak atyja, és ô ott maradt nála három napig, és ettek, ittak és ott is háltak.    5. És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ô felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ô vejének: Erôsítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el.    6. És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved.    7. Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztalá ôt az ipa, hogy ott maradt megint éjszakára.    8. És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erôsítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten.    9. Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: ìmé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el a sátorodba.    10. De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele.    11. Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ô urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott.    12. És monda néki az ô ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közûl, inkább menjünk el Gibeáig.    13. És monda az ô szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.    14. És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé.    15. És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki ôket házába behívná éjszakára.    16. És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezôrôl késô estve. Ez a férfiú az Efraim hegységérôl való volt, és csak jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak.    17. És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?    18. Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébôl az Efraim hegység oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az ùr házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem.    19. Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgy hogy semmiben sem szûkölködünk.    20. Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!    21. És elvezette ôt az ô házához és abrakot adott az ô szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak.    22. És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körûlvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki házadhoz jött, hogy ismerjük meg ôtet.    23. És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az alávaló dolgot.    24. ìmé itt van hajadon leányom és az ô ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak a férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.    25. A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a férfiú az ô ágyasát, és kivitte nékik az utczára. Ezek pedig megszeplôsíték ôt, és gonoszúl élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.    26. És elment az asszony virradat elôtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az ô ura volt reggelig.    27. Mikor pedig felkelt az ô ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az ô ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja elôtt, és kezei a küszöbön.    28. És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette ôt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.    29. És mikor hazaért, kést vett elô, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta ôt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába.    30. Lôn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébôl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felôl, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.