Birák, Chapter 21

1. És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közûlünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.    2. És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elôtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.    3. És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbôl egy nemzetség hiányzik?    4. És lôn másnap reggel, felkele a nép, és ott oltárt épített, és egészen égô áldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.    5. És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közûl az ùrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer a felôl, a ki fel nem jött az ùrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon az!    6. És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az ô atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbôl.    7. Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az ùrra, hogy nem adjuk nékik feleségûl a mi leányainkat.    8. És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közûl, a ki nem jött fel az ùrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.    9. Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közûl.    10. Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.    11. És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált, öljetek meg.    12. Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, a kik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték ôket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.    13. És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.    14. ìgy tért vissza abban az idôben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közûl; de így sem lôn elég nékik.    15. És bánkódék a nép Benjámin miatt; hogy az ùr ilyen rést csinált az Izráel törzsein.    16. Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak, mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?    17. És mondának: A Benjámin birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.    18. De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közûl, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Åtkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!    19. És mondának: ìmé az ùrnak esztendônként való ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltôl, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltôl Sikem felé visz, és délre Lebonától.    20. Ezt parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szôlôkben,    21. És ha látjátok, hogy jônek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor jôjjetek elô a szôlôkbôl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közûl, és menjetek el a Benjámin földére.    22. Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jônek perlôdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtunk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.    23. És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és vônek feleségeket az ô számuk szerint a tánczolók közûl, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.    24. Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idôben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.    25. Ebben az idôben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az ô szemei elôtt.