Birák, Chapter 9

1. És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az ô anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velök, valamint az ô anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:    2. Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, vagy pedig csak egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg arról, hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.    3. És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az ô szívök, mert azt mondák: Atyánkfia ô!    4. És adának néki hetven ezüst pénzt a Baál-Beritnek házából, és ezzel holmi henyélô és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, a kik ôt követék.    5. És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtôzött.    6. És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királylyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy alatt, a mely Sikemben áll.    7. Mikor pedig ezt elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és így szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!    8. Egyszer elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!    9. De az olajfa így felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?    10. Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, és uralkodjál rajtunk!    11. De a fügefa is azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?    12. Azután a szôlôtônek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.    13. Azonban a szôlôtô is azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?    14. Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.    15. És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jôjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jôjjön tûz ki a galagonybokorból, és égesse meg a Libánonnak czédrusait.    16. Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-é vele, a mint megérdemelte?    17. Mert érettetek harczolt atyám, és még életével is semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezébôl.    18. Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az ô szolgálójának fiát, mert atyátokfia!    19. Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az ô házával, a mai napon örüljetek Abiméleknek, és örüljön ô is néktek;    20. De hogyha nem, jôjjön tûz ki Abimélekbôl, és emészsze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tûz Sikem férfiaiból és Milló házából, és emészsze meg Abiméleket!    21. És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az ô atyjafia, Abimélek elôl, és ott telepedett meg.    22. Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett Három esztendeig:    23. Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Simek férfiai Abimélek ellen,    24. Hogy eljôjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és szálljon az ô vérök Abimélekre, testvérökre, a ki megölte ôket, és Sikem férfiaira, a kik az ô kezeit megerôsítették, hogy megölje az ô atyjafiait.    25. És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, a ki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.    26. És eljött Gaál, Ebed fia és az ô atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának ô hozzá Sikem férfiai,    27. Annyira, hogy kimenvén a mezôre, leszüretelték szôlôiket, mindjárt ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az ô istenöknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.    28. És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é ô, és nem Zebul-é az ô kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?    29. Csak volna az én kezemben e nép, majd elûzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jôjj ki!    30. Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédit, nagy haragra gyúladt,    31. És követeket küldött Abimélekhez Thormába, ezt izenvén: ìmé Gaál, az Ebed fia és az ô testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.    32. Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezôn.    33. És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ô és az ô népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.    34. És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.    35. És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesbôl.    36. És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: ìmé nép jô alá a hegyeknek tetejérôl. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.    37. De Gaál csak folytatta beszédét, és monda: ìmé egy másik csapat meg az ország közepébôl jô alá; a harmadik csapat pedig a jós-tölgyfa útján jô.    38. Ekkor monda néki Zebul: Hol van most a szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-e az, a melyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.    39. És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.    40. De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekûlt elôle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.    41. Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elûzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.    42. És lôn, hogy másnap kiméne a nép a mezôre, és megmondák Abiméleknek.    43. És az vette az ô népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezôn; és látta, hogy ímé a nép jô ki a városból. Rájok támadt, és megverte ôket.    44. És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezôn levôket, és megverte ôket.    45. És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte; a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.    46. Mikor pedig ezt meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-Berith isten házának várába mentek.    47. És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai ott gyûltek össze:    48. Felment Abimélek a Sálmon hegyére, ô és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, a mely vele volt: A mit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.    49. Erre az egész népbôl kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták a fát a vár körûl, és tûzzel rájuk gyujtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.    50. Abimélek pedig elment Thébesbe, és tábort szállott Thébes ellen, és bevette azt.    51. De egy erôs torony volt a város közepén, és oda menekûlt minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; ezt magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.    52. És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tûzzel égesse fel.    53. Akkor egy asszony egy malomkôdarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.    54. Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felôlem: Asszony ölte meg ôt! És keresztûlszúrta ôt az apród, és meghalt.    55. Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki visszatért a maga helyére.    56. ìgy fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.    57. És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.