Jeremiás sir, Chapter 2

1. Jaj! de sûrû felhôt borított haragjában az ùr Sionnak leányára! az égbôl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ô haragja napján.    2. Elnyelte az ùr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erôsségeit, a földre terítette; megfertôzteté az országot és fejedelmeit.    3. Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elôl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörûl.    4. Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.    5. Olyan volt az ùr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erôsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.    6. És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az ùr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.    7. Megvetette az ùr az ô oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kôfalait; zajt ütöttek az ùr házában, mint ünnepnapon.    8. Gondolá az ùr, hogy lerontja Sion leányának kôfalát; kiterjeszté a mérôkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kôfal, együtt búslakodnak!    9. Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sôt prófétái sem nyernek kijelentést az ùrtól.    10. A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.    11. Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsô részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.    12. Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.    13. Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger; kicsoda gyógyít meg téged?!    14. A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítô prófétálásokat.    15. Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelôk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrôl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?    16. Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el ôt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!    17. Megcselekedte az ùr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitôl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.    18. Kiáltott az ô szívök az ùrhoz: Oh Sion leányának kôfala! Folyjon alá könyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.    19. Kelj fel, riadj éjjel, az ôrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az ùr szine elôtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.    20. Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ô méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az ùrnak szent helyén pap és próféta?    21. Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.    22. Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetôimet mindenfelôl, és nem volt az ùr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg ôket!