Jeremiás sir, Chapter 4

1. Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.    2. Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.    3. Még a sárkányok is oda nyujtják emlôiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában.    4. A csecsemô nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.    5. Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.    6. Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhödése Sodoma bûnhödésénél, a mely elsûlyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.    7. Az ô náziréusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.    8. De most feketébb az ô ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg ôket az utczákon; bôrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.    9. Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mezô termésének hiánya miatt.    10. Irgalmas anyák kezei megfôzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.    11. Megteljesíté az ùr az ô búsulását, kiöntötte az ô felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.    12. Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.    13. Az ô prófétáinak bûne, az ô papjainak vétke miatt van ez, a kik az igazaknak vérét ontották abban.    14. Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.    15. Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!    16. Az ùr haragja oszlatta el ôket; többé nem tekint reájok, mivelhogy a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.    17. Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.    18. Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!    19. Gyorsabbak valának a mi üldözôink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.    20. Orrunk lehellete, az ùr felkentje megfogattaték az ô vermeikben, a kirôl azt mondottuk: az ô árnyékában élünk a pogányok között.    21. Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.    22. Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya, fölfedi a te bûneidet.