1. Szóla ismét az ùr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az ùrnak szombatja szerint.
3. Hat esztendôn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendôn át messed a te szôlôdet, és takarítsd be annak termését;
4. A hetedik esztendôben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az ùrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szôlôdet meg ne mesd.
5. A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szôlôdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
6. És a mit a föld az ô szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
7. A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
8. Számlálj azután hét szombat-esztendôt, hétszer hét esztendôt, úgy hogy a hét szombat-esztendônek ideje negyvenkilencz esztendô legyen:
9. Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
10. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendôt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ô birtokát, és térjen vissza kiki az ô nemzetségéhez.
11. Kürtölésnek esztendeje ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendô; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem a föld, és a metszetlen szôlôjét se szedjétek meg annak.
12. Mert kürtölésnek esztendeje ez, szent legyen néktek, a mezôrôl egyétek meg annak termését.
13. A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az ô birtokát.
14. Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
15. A kürtölés esztendejét követô esztendôk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendôk száma szerint adjon el néked.
16. Az esztendôk nagyobb számához képest n agyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendôk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja ô el néked.
17. Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtôl; mert én vagyok az ùr, a ti Istenetek.
18. Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
19. És megtermi a föld az ô gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
20. Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendôben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
21. Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendôben, hogy három esztendôre való termés teremjen.
22. És mikor a nyolczadik esztendôre vettek, akkor is az ó termésbôl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön.
23. A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
24. Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen.
25. Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ô birtokából, akkor álljon elô az ô rokona, a ki közel van ô hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ô atyjafia.
26. Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához:
27. Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendôket, a felûl lévôt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az ô birtoka.
28. Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az ô eladott birtoka annál, a ki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig; a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az ô birtoka.
29. Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendôn át válthatja ki azt.
30. Ha pedig ki nem váltják az esztendônek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadúl fel a kürtölésnek esztendejében.
31. Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak.
32. A mi pedig a léviták városait illeti, az ô birtokukban lévô városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek.
33. De a mit ki nem vált is valaki a léviták közûl, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az ô birtokának városa; mert a léviták városainak házai tulajdon birtokuk nékik Izráel fiai között.
34. De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik.
35. Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erôtlenné lesz melletted, segítsd meg ôt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
36. Ne végy ô tôle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtôl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.
37. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
38. Én vagyok az ùr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérôl, hogy néktek adjam Kanaán földét, és Istenetek legyek néktek.
39. Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.
40. Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad.
41. Azután menjen el tôled ô és vele az ô gyermekei, és térjen vissza az ô nemzetségéhez, és térjen vissza az ô atyáinak örökségébe.
42. Mert az én szolgáim ôk, a kiket kihoztam Égyiptom földérôl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.
43. Ne uralkodjál rajta kegyetlenûl, hanem félj a te Istenedtôl.
44. Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévô népek közûl legyenek; azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;
45. Meg a zsellérek gyermekei közûl is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébôl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok.
46. És örökûl hagyhatjátok azokat a ti utánatok való fiaitoknak, hogy örökségûl bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenûl.
47. És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévô jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébôl való sarjadéknak:
48. Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az ô atyjafiai közûl.
49. Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az ô nemzetségébôl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg ômagát.
50. És vessen számot azzal, a ki megvette ôt, attól az esztendôtôl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az ô eladásának ára az esztendôk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála.
51. Ha még sok esztendô van hátra, azokhoz képest térítse meg annak a váltságot az ô megvásárlásának árából.
52. Ha pedig kevés esztendô van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az ô váltságát.
53. Mint esztendôrôl esztendôre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenûl rajta te elôtted.
54. Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: ô és vele az ô gyermekei.
55. Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ôk, a kiket kihoztam Égyiptom földérôl. Én vagyok az ùr, a ti Istenetek.
| 
