1. Jövének pedig ugyanazon idôben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felôl, kiknek vérét Pilátus az ô áldozatukkal elegyítette.
2. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
3. Nem, mondom néktek; sôt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
4. Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte ôket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
5. Nem, mondom néktek; sôt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6. És ezt a példázatot mondá:Vala egy embernek egy fügefája szôlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7. És monda a vinczellérnek: ìmé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8. Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendôben, míg köröskörûl megkapálom és megtrágyázom:
9. És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
10. Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
11. És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendôtôl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
12. És mikor azt látta Jézus, elôszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbôl!
13. És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsôíté az Istent.
14. Felelvén pedig a zsinagógafô, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jôjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
15. Felele azért néki az ùr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ô ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
16. Hát ezt, az Åbrahám leányát, kit a sátán megkötözött ímé ma tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbôl szombatnapon?
17. És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsôséges dolgokon, a melyek ô általa lettek.
18. Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
19. Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ô kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket rajtak annak ágain.
20. És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21. Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
22. És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
23. Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? º pedig monda nékik:
24. Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
25. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kivûl állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ô felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
26. Akkor kezditek mondani: Te elôtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
27. De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tôlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Åbrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
29. És jônek napkeletrôl és napnyugatról, és északról és délrôl, és az Isten országában letelepednek.
30. És ímé vannak utolsók, a kik elsôk lesznek, és vannak elsôk, a kik utolsók lesznek.
31. Ugyanazon napon jövének ô hozzá némelyek a farizeusok közûl, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
32. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: ìmé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33. Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34. Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ô kis csirkéit az ô szárnyai alá, és ti nem akartátok!
35. ìmé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljô az idô, mikor ezt mondjátok: Åldott, a ki jô az ùrnak nevében!
| 
