1. Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektôl a pusztába
2. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
3. És monda néki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kônek, hogy változzék kenyérré.
4. Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5. Majd felvivén ôt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsôségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tôlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
9. Azután Jeruzsálembe vivé ôt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
10. Mert meg van írva: Az ô angyalinak parancsol te felôled, hogy megôrizzenek téged;
11. És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kôbe.
12. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tôle egy idôre.
14. Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába; és híre méne néki az egész környéken.
15. És ô taníta azoknak zsinagógáiban, dicsôíttetvén mindenektôl
16. És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
17. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
18. Az ùrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
19. Hogy hirdessem az ùrnak kedves esztendejét.
20. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ô reá valának függesztve.
21. º pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az ìrás a ti hallástokra.
22. És mindnyájan bizonyságot tônek felôle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának Avagy nem a József fia-é ez?
23. És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te házadban is cselekedd meg azokat.
24. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ô hazájában.
25. És igazán mondom néktek, hogy Illyés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
26. Mégis azok közûl senkihez nem küldetett Illyés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
27. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közûl egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
28. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
29. És felkelvén, kiûzék ôt a városon kívül és vivék ôt annak a hegynek szélére, a melyen az ô városuk épült, hogy onnan letaszítsák,
30. º azonban közöttük átmenve, eltávozék.
31. És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
32. És csodálkozának az ô tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
33. És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektôl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
34. Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
35. És megdorgálá ôt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbôl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belôle, és nem árta néki semmit.
36. És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?
37. És elterjede a hír ô felôle a környék minden helyén.
38. Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek néki érette.
39. És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá ôt; és ô azonnal felkelvén, szolgála nékik.
40. A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ô hozzá vivék azokat; º pedig mindegyikôjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá ôket.
41. Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ô megdorgálván, nem engedé ôket szólani, mivelhogy tudták, hogy ô a Krisztus.
42. A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé ôt, és hozzámenének, és tartóztaták ôt, hogy ne menjen el tôlök.
43. º pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
44. És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
| 
