1. Mikor pedig reggel lôn, tanácsot tartának mind a fôpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy ôt megöljék.
2. És megkötözvén ôt, elvivék, és átadák ôt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3. Akkor látván Júdás, a ki ôt elárulá, hogy elítélték ôt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fôpapoknak és a véneknek,
4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5. º pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
6. A fôpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetônek.
8. Ezért hívják ezt a mezôt vérmezejének mind e mai napig.
9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérôl megbecsültek,
10. És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az ùr rendelte volt nékem.
11. Jézus pedig ott álla a helytartó elôtt; és kérdezé ôt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
12. És mikor vádolák ôt a fôpapok és a vének, semmit sem felele.
13. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
14. És nem felel néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18. Mert jól tudja vala, hogy irigységbôl adák ôt kézbe.
19. A mint pedig ô az ítélôszékben ül vala, külde ô hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ô miatta.
20. A fôpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettô közûl melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elôtt, mondván: Årtatlan vagyok ez igaz embernek vérétôl; ti lássátok!
25. És felelvén az egész nép, monda: Az ô vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megosotoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az ôrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.
28. És levetkeztetvén ôt, bíbor palástot adának reá.
29. És tövisbôl fonott koronát tônek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elôtte, csúfolják vala ôt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30. És mikor megköpdösék ôt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ô maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék ôt.
32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ô keresztjét.
33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35. Minekutána pedig megfeszíték ôt, eloszták az ô ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36. És leülvén, ott ôrzik vala ôt.
37. És feje fölé illeszték az ô kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felôl, és a másikat balkéz felôl.
39. Az arramenôk pedig szidalmazzák vala ôt, fejüket hajtogatván
40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztrôl!
41. Hasonlóképen a fôpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrôl, és majd hiszünk néki.
43. Bízott az Istenben; mentse meg most ôt, ha akarja; mert azt mondta: Isten fia vagyok.
44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45. Hat órától kezdve pedig sötétség lôn mind az egész földön, kilencz óráig.
46. Kilencz óra körûl pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÅNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?
47. Némelyek pedig az ott állók közûl, a mint ezt hallák, mondának: Illyést hívja ez.
48. És egy közûlök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vôn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.
49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljô-é Illyés, hogy megszabadítsa ôt?
50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51. És ímé a templom kárpitja fölétôl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kôsziklák megrepedezének;
52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada,
53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54. A százados pedig és a kik ô vele ôrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55. Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélôdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott; és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62. Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fôpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63. Ezt mondván: Uram emlékezünk, hogy az a hitetô még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64. Parancsold meg azért, hogy ôrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ô tanítványai odamenvén éjjel, ellopják ôt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsônél.
65. Pilátus pedig monda nékik: Van ôrségetek; menjetek, ôriztessétek, a mint tudjátok.
66. ºk pedig lemenvén, a sírt ôrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az ôrséggel,
| 
