1. Azon a napon olvasának a Mózes könyvébôl a népnek hallatára, és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe,
2. Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sôt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy ôket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.
3. És lôn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közûl minden elegy-belegy népet.
4. Ennekelôtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással;
5. És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelôtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyheztetik vala el.
6. Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóniai királynak harminczkettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok multán újra szabadságot kértem a királytól.
7. És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett néki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban.
8. Igen gonosznak tetszék pedig ez nékem s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából;
9. És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént.
10. Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ô mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közûl.
11. És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyûjtvén a Lévitákat, helyökre állítám ôket;
12. Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedék a tárházakba.
13. És felügyelôkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját, a Léviták közûl, és melléjök Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az ô tisztök vala kiosztani atyjokfiainak részét.
14. Emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival!
15. Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sôt bort, szôlôt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, a mely napon eleséget árulnak vala.
16. Tírusiak is lakozának a városban, a kik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben.
17. Annakokáért megfeddém Júda elôljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti cselekesztek, hogy megfertôztetitek a szombatnak napját?
18. Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertôztetvén a szombatot!
19. Lôn annakokáért, hogy midôn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat elôtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közûl a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejôni teher a szombatnak napján!
20. Annakokáért a kereskedôk és minden árúk árúsai kivûl hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer;
21. És bizonyságot tevék ellenök, és mondám nékik: Miért háltok ti e kôfal elôtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az idôtôl fogva nem jöttenek szombaton.
22. És megparancsolám a Lévitáknak, hogy magokat megtisztítsák, s hogy menjenek el és ôrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam én Istenem és kedvezz nékem, kegyelmességednek nagy volta szerint!
23. Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, a kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül.
24. És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén.
25. Annakokáért feddôdém velök, és megátkozám ôket, és megverék közûlök néhányat, és megtépém ôket, és megesketém ôket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ô fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közûl feleséget fiaitoknak és magatoknak.
26. Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, a kit szeret vala az ô Istene és királylyá tette vala ôt Isten egész Izráel fölött; ôt is bûnre vivék az idegen asszonyok:
27. És néktek engedjünk-é, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségûl?!
28. Jójadának (ki Eliásib fôpapnak fia vala) fiai közûl is egy veje vala a Horonitbeli Szanballatnak, elûzém azért ôt tôlem.
29. Emlékezzél meg ô rólok én Istenem, a papságnak és a papság szövetségeinek és a Lévitáknak ilyen megfertôztetéséért!
30. És megtisztítám ôket minden idegenektôl és rendtartást szabék a papoknak és a Lévitáknak, kinek-kinek az ô dolgában,
31. A fa hozására is bizonyos idôkben és az elsô zsengékre. Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!
| 
