Nehemiás, Chapter 9

1. Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyûlének Izráel fiai és bôjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.    2. És elválának az Izráel magvából valók minden idegentôl, és elôállván, vallást tônek az ô bûneikrôl és atyáik hamisságairól.    3. És megállának helyökön, és olvasának az ùrnak, az ô Istenöknek törvénye könyvébôl a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tônek és leborulának az ùr elôtt, az ô Istenök elôtt.    4. És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az ùrhoz, az ô Istenökhöz.    5. És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktôl fogva mindörökké; és áldják a te dicsôséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél!    6. Te vagy egyedûl az ùr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elôtted borul le.    7. Te vagy az ùr, az Isten, a ki választottad Åbrámot és kihozád ôt a Káldeusoknak ùr nevû városából, és nevezéd ôt Åbrahámnak.    8. És találád az ô szívét hûnek te elôtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ô magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!    9. Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ô kiáltásukat meghallád a Veres tengernél.    10. És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van.    11. És a tengert kétfelé választád ô elôttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözôiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe.    12. És felhônek oszlopában vezetéd ôket nappal s tûznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek.    13. És a sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égbôl, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.    14. A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által.    15. És kenyeret az égbôl adál nékik éhségökben, és vizet a kôsziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod.    16. ºk pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat;    17. És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidrôl, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ô makacskodásukban; de te bûnbocsánatnak Istene vagy, könyörülô és irgalmas, hosszútûrô és nagy kegyelmességû, és el nem hagytad ôket.    18. Sôt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;    19. És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el ôket a pusztában; a felhônek oszlopa nem távozék el felôlök nappal, hogy vezérlené ôket az úton, és a tûznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének.    20. És a te jó lelkedet adád nékik, hogy ôket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban.    21. És negyven esztendeig tápláltad ôket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyûttenek és lábaik meg nem dagadának.    22. Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ôk elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és ògnak, Básán királyának földét.    23. Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd ôket a földre, mely felôl megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt.    24. És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád elôttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, s kezökbe adád ôket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint.    25. És megvevének erôs városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kôbôl vágott kutakat, szôlôs és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban.    26. Makacskodának pedig és pártot ütének ellened és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tônek ellenök, hogy ôket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged.    27. Annakokáért adád ôket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták ôket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égbôl meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták ôket nyomorgatóik kezébôl.    28. És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének elôtted, és te átadád ôket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midôn ismét hozzád kiáltának, te az égbôl meghallgatád és megszabadítád ôket irgalmasságod szerint sokszor.    29. És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd ôket törvényedhez; de ôk felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének.    30. És mégis meghosszabítád felettök kegyelmedet sok esztendôkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád ôket a föld népeinek kezébe.    31. De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd ôket, sem el nem hagyád ôket, mert te könyörülô és irgalmas Isten vagy.    32. Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erôs és rettenetes Isten, a ki megôrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny elôtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig.    33. Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot mûveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk!    34. Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ô ellenök;    35. És ôk az ô országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád ôket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikbôl.    36. És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon;    37. És termését bôven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bûneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ô kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk!    38. És mindemellett mi erôs kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.