1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felôl, hogy jön Izráel a kémeknek útján: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közûlök.
2. Fogadást tôn azért Izráel az ùrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ô városait.
3. És meghallotta az ùr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé ôket, és azoknak vároasait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4. És elindulának a Hór hegyétôl a veres tengerhez vivô úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6. Bocsáta azért az ùr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébôl.
7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondák: Vétkeztünk, mert szólottunk az ùr ellen és te ellened; imádkozzál az ùrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8. És monda az ùr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lôn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
10. Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
11. Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elôtt vala napkelet felôl.
12. Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13. Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijô az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14. Azért van szó az ùr hadainak könyvében: Vahébrôl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15. És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.
16. És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az ùr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
17. Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jôjj fel óh kút! énekeljetek néki!
18. Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elôkelôi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.
19. És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbôl Bámóthba.
20. Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.
21. És külde Izráel követeket Szíhonhoz az Emoreusok királyához, mondván:
22. Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezôre, sem szôlôre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23. De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az ô határán, sôt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
24. És megveré ôt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erôs vala az Ammon fiainak határa.
25. És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26. Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elôbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébôl Arnonig.
27. Azért mondják a példabeszédmondók: Jôjjetek Hesbonba! Építtessék és erôsíttessék Szíhon városa!
28. Mert tûz jött ki Hesbonból, láng szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.
29. Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ô fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30. De mi lövöldöztük ôket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.
31. Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
32. És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.
33. Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivô úton. És kijöve Og, Básán királya ô ellenök, ô és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34. Akkor monda az ùr Mózesnek: Ne félj tôle, mert a te kezedbe adtam ôt, és egész népét, és az ô földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
35. Megverék azért ôt és az ô fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belôle; és elfoglalák az ô földét.
| 
