1. Abdiás látása. ìgy szól az ùr Isten Edomról: Hírt hallottunk az ùrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!
2. ìmé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.
3. Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ô szívében: Ki vonhatna el engem a síkra?!
4. Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az ùr.
5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendô?! Ha szôlôszedôk jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!
6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!
7. A határig ûznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tôrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
8. Azon a napon, ezt mondja az ùr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyérôl?!
9. És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyérôl az öldöklés által.
10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erôszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!
11. A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közûlök.
12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ô szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ô veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ô jószágához nyomorúsága napján;
14. A résre se állj fel menekülôit elveszíteni; és ne áruld e l az ô megmaradottait a szorongattatás napján!
15. Mert közel van az ùrnak napja, minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
16. Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ô örökségét.
18. És a Jákób háza tûz lészen, és a József háza láng; és Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyujtják és megemésztik ôket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az ùr szólott.
19. A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezôit és Samaira mezôit; Benjámin pedig a Gileádot.
20. Izráel fiainak ez a számûzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi számûzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét, és az ùré lesz a királyság.
| 
