Filippiekhez, Chapter 2

1. Ha annakokáért helye van a Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és a könyörületességnek,    2. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlô indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;    3. Semmit nem cselekedvén versengésbôl, sem hiábavaló dicsôségbôl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.    4. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.    5. Annakokáért az az indúlat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,    6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ô az Istennel egyenlô,    7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;    8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.    9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá ôt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;    10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.    11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus ùr az Atya Isten dicsôségére.    12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;    13. Mert az Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébôl.    14. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;    15. Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplôtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon,    16. Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.    17. De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;    18. Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.    19. Reménylem pedig az ùr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megvidúljak, megértvén a ti dolgaitokat.    20. Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.    21. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.    22. Az ô kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.    23. ºt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;    24. Bízom pedig az ùrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.    25. De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;    26. Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrôdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ô beteg volt.    27. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ô rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jôjön szomorúságomra.    28. Annakokáért hamarabb küldtem ôt haza, hogy meglátván ôt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.    29. Fogadjátok azért ôt az ùrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:    30. Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.