1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2. Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4. Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5. Hallja a bölcs és öregbítse az ô tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7. Az ùrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10. Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11. Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12. Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13. Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánynyal;
14. Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktôl,
16. Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elôtt:
18. Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek:
19. Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20. A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ô szavát.
21. Lármás utczafôkön kiált a kapus bemenetelin, a városban szólja az ô beszédit.
22. Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt!?
23. Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25. És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26. Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljô az, a mitôl féltek.
27. Mikor eljô, mint a vihar, az, a mitôl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljô ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28. Akkor segítségûl hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29. Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az ùrnak félelmét nem választották.
30. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31. Esznek azért az ô útjoknak gyümölcsébôl, és az ô tanácsokból megelégednek.
32. Mert az együgyûeknek pártossága megöli ôket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti ôket.
33. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétôl.
| 
