1. Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz; az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megôrizzék.
3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ô ínye.
4. De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tôr.
5. Az ô lábai a halálra mennek, az ô léptei a sírba törekszenek.
6. Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkûl, hogy ô eszébe venné.
7. Most azért fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditôl!
8. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9. Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10. Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11. Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12. És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13. És nem hallgattam az én vezetôim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14. Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15. Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibôl folyóvizet.
16. Kifolyjanak é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17. Egyedûl tieid legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18. Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19. A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ô emlôi elégítsenek meg téged minden idôben, az ô szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21. Mert az ùrnak szemei elôtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ô rendeli.
22. A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
23. º meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
| 
