Zsoltárok, Chapter 143

1. Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.    2. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élô sem igaz elôtted!    3. ìmé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; betaszít engem a sötétségbe, a milyen a régen megholtaké!    4. Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!    5. Megemlékezem a régi idôkrôl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.    6. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.    7. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elôlem hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.    8. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!    9. Szabadíts meg engem ellenségeimtôl, Uram; hozzád menekülök!    10. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.    11. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!    12. És kegyelmedbôl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.