Zsoltárok, Chapter 2

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?    2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ùr ellen és az ô felkentje ellen:    3. Szaggassuk le az ô bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!    4. Az egekben lakozó neveti, az ùr megcsúfolja ôket.    5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti ôket gerjedelmében:    6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!    7. Törvényûl hirdetem: Az ùr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.    8. Kérjed tôlem és odaadom néked a pogányokat örökségûl, és birtokodúl a föld határait.    9. Összetöröd ôket vasvesszôvel; széjjelzúzod ôket, mint cserépedényt.    10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!    11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.    12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ô haragja. Boldogok mindazok, a kik ô benne bíznak!