Zsoltárok, Chapter 30

1. Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. (30:2) Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.    2. (30:3) Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!    3. (30:4) Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közûl.    4. (30:5) Zengedezzetek az ùrnak, ti hívei! Dicsôítsétek szent emlékezetét.    5. (30:6) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.    6. (30:7) Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.    7. (30:8) Uram, jókedvedbôl erôsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.    8. (30:9) Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!    9. (30:10) Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?    10. (30:11) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!    11. (30:12) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.    12. (30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felôled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsôítlek téged.