1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevôkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az ùrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
4. Gyönyörködjél az ùrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az ùrra a te útadat, és bízzál benne, majd ô teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az ùrban és várjad ôt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idô még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az ùr neveti ôt, mert látja, hogy eljô az ô napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élôket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ô gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ùr.
18. Jól tudja az ùr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idôben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az ùrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ô megáld, öröklik a földet, és a kiket ô megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az ùr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terûl el, mert az ùr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetôvé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ô magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az ùr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ô kegyeseit; megôrzi ôket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az ùr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, ôrizd meg az ô útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendô a béke emberéé.
38. De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az ùrtól van; ô az ô erôsségök a háborúság idején.
40. Megvédi ôket az ùr és megszabadítja ôket; megszabadítja ôket a gonoszoktól és megsegíti ôket, mert ô benne bíznak.
| 
