Zsoltárok, Chapter 39

1. Az éneklômesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. (39:2) Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elôttem van a hitetlen.    2. (39:3) Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.    3. (39:4) Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:    4. (39:5) Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok.    5. (39:6) ìmé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elôtted, mint a semmi. Bizony merô hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.    6. (39:7) Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!    7. (39:8) Most azért, mit reméljek, oh Uram!? Te benned van bizodalmam.    8. (39:9) Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!    9. (39:10) Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.    10. (39:11) Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.    11. (39:12) Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ô szépségét. Bizony merô hiábavalóság minden ember. Szela.    12. (39:13) Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ôsöm.    13. (39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielôtt elmegyek és nem leszek többé!