Zsoltárok, Chapter 4

1. Az éneklômesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. (4:2) Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!    2. (4:3) Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsôségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.    3. (4:4) Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az ùr; meghallja az ùr, ha hozzá kiáltok!    4. (4:5) Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.    5. (4:6) Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az ùrban.    6. (4:7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!    7. (4:8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ô búzájok és boruk.    8. (4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te Uram egyedûl adsz nékem bátorságos lakozást.