Zsoltárok, Chapter 49

1. Az éneklômesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (49:2) Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!    2. (49:3) Akár közemberek fiai, akár fôemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.    3. (49:4) Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.    4. (49:5) Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.    5. (49:6) Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körûl,    6. (49:7) A kik gazdaságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?    7. (49:8) Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.    8. (49:9) Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;    9. (49:10) Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.    10. (49:11) De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.    11. (49:12) Gondolatjok ez: az ô házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrôl-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják e földön.    12. (49:13) Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.    13. (49:14) Ez az ô sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ô követôik. Szela.    14. (49:15) Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti ôket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ô lakásuktól.    15. (49:16) Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébôl, mikor az megragad engem. Szela.    16. (49:17) Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbûl házának dicsôsége;    17. (49:18) Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsôsége nem száll le utána.    18. (49:19) Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:    19. (49:20) Mégis az ô atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.    20. (49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.