1. Ezután láték új eget és új földet; mert az elsô ég és az elsô föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentôl szálla alá a mennybôl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbôl: ìmé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ô népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ô Istenök.
4. És az Isten eltöröl minden könyet az ô szemeikrôl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsôk elmúltak.
5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: ìmé mindent újjá teszek. És monda nékem: ìrd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7. A ki gyôz, örökségûl nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkôvel égô tóban lesz, a mi a második halál.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal közûl, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentôl szállott alá a mennybôl,
11. Benne vala az Isten dicsôsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kôhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kôhöz;
12. És nagy és magas kôfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
13. Napkeletrôl három kapu; északról három kapu; délrôl három kapu; napnyugotról három kapu.
14. És a város kôfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszô, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kôfalát.
16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszôvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlô.
17. És megméré annak kôfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
18. És kôfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19. És a város kôfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsô alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyol czadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybôl vala; és a város útczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
22. És templomot nem láttam abban: mert az ùr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsôsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ô dicsôségöket és tisztességöket abba viszik.
25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
26. És a pogányok dicsôségét és tisztességét abba viszik.
27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
| 
