1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsôség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5. A kiké az atyák, és a kik közûl való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Åmen.
6. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltôl valók;
7. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Åbrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
8. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magúl.
9. Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idô tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytôl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
11. Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbôl, hanem az elhívótól,
12. Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
13. Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
14. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentôl? Távol legyen!
15. Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörûlök azon, a kin könyörûlök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörûlô Istené.
17. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18. Annakokáért a kin akar könyörûl, a kit pedig akar, megkeményít.
19. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ô akaratának kicsoda áll ellene?
20. Sôt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítônek: Miért csináltál engem így?
21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22. Ha pedig az Isten az ô haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességestûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
23. És hogy megismertesse az ô dicsôségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsôségre, mit szólhatsz ellene?
24. A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közûl is,
25. A mint Hoseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
26. És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élô Isten fiainak fognak hívatni.
27. Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felôl: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg.
28. Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az ùr a földön.
29. És a mint Ésaiás elôre megmondotta: Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
30. Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbôl való igazságot;
31. Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
32. Miért? Azért, mert nem hitbôl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibôl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
33. A mint meg van írva: ìmé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
| 
