Ruth, Chapter 4

1. Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirôl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.    2. Ekkor ô maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közûl és monda: Üljetek ide! És azok leülének.    3. És ô monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, a mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérôl.    4. Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülôk elôtt és az én népemnek vénei elôtt. Ha megváltod: váltsd meg: és ha nem váltod meg: jelentsd ki elôttem, hogy tudjam; mert rajtad kivûl nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.    5. És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébôl, akkor a moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétôl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak az ô örökségében.    6. A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.    7. Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerôsítésére: A férfi lehúzta az ô saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.    8. Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.    9. És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébôl;    10. Sôt a moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ô örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ô atyjafiai közûl és az ô helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.    11. És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az ùr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.    12. És a te házad legyen, miként a Pérecz háza-a kit Thámár szült Júdának-abból a magzatból, a melyet az ùr adánd néked ettôl az asszonytól.    13. Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lôn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az ùr, hogy az fogada az ô méhében, és szült fiút.    14. És mondák az asszonyok Naóminak: Åldott az ùr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkûl maradj; emlegessék az ô nevét Izráelben!    15. És legyen ô a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte ôt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.    16. Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lôn annak.    17. A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ô nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.    18. És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;    19. Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot.    20. Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt.    21. Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;    22. És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.