Énekek Éneke, Chapter 2

1. Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.    2. Mint a lilioma tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.    3. Mint az almafa az erdônek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ô árnyékában felette igen kivánok ülni; az ô gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.    4. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.    5. Erôsítsetek engem szôlôvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.    6. Az ô balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.    7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezônek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.    8. Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ô jô, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!    9. Hasonlatos az én szerelmesem az ôzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. ìmé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztûl, tekintget a rostélyokon keresztûl,    10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.    11. Mert ímé a tél elmult, az esô elmult, elment.    12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.    13. A fügefa érleli elsô gyümölcsét, és a szôlôk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jôjj hozzám!    14. Én galambom, a kôsziklának hasadékiban, a magas kôszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!    15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szôlôket elpusztítják; mert a mi szôlôink virágban vannak.    16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.    17. Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az ôzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.