Énekek Éneke, Chapter 6

1. (5:17) Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük ôt veled együtt?    2. (5:18) Az én szerelmesem, elment az ô kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.    3. (5:19) Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.    4. (6:1) Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.    5. (6:2) Fordítsd el a te szemeidet én tôlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.    6. (6:3) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljônek a fördôbôl, melyek mind kettôsöket ellenek, és meddô azok között nincsen.    7. (6:4) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.    8. (6:5) Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.    9. (6:6) Egy az én galambom, az én tökéletesem, az ô anyjának egyetlenegye, az ô szülôjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják ôt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik ôt.    10. (6:7) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?    11. (6:8) A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szôlô, és a pomagránátfák virágoznak-é?    12. (6:9) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.    13. (6:10) Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!